„Bíróság vagy hatóság – a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében – kivételesen indokolt esetben az információforrás felfedésére kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, valamint a vele munkaviszonyban vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyt.” A Médiatanács hatóság. De mit is jelent a közrend védelme? Kinek a hatásköre a közrend védelme?A közrend védelmétvel elsősorban a rendőrség hivatott foglalkozni. Elsősorban, de nem kizárólag. Azonban nem lehet azt mondani minden hatóság, aki jogszabályokat tartat be automatikusan a közrend védelmével foglalkozik. A Médiatanács szerint a Médiatanács nem a közrend védelmével foglalkozik. A józan ész is ezt diktálja. Nem lehet, és nem is kell törvényi definiciót adni mindenre.

Nem definiálja a törvény sem azt, hogy mit tekint embernek, mit tekint életnek, mégis tudjuk, miről beszél. Senkiben sem merül fel a kérdés, hogy vajon kismalacon is el lehet-e követni az emberölést, mint az sem kérdéses, hogy egy rasszista bűntény elkövetője is hiába kérdőjelezné meg a bíróságon, hogy az áldozata ember volt-e? És nem panaszkodunk, hogy nincs minden törvényileg definiálva. Mert nem is tudnánk mindent definiálni.

A közrendet sem. A Médiatanács viszont elmondhatja: Az a terület amin ő illetékes, nem tartozik a közrend védelméhez. Ha később ettől az állítástól eltérve követelné a források kiadását, és ennek hiányában büntetne, akkor bizony nehéz elképzelni, hogy a bíróság igazat adna neki. Saját mostani állításával szembesülne.

Nomeg azzal, hogy a törvény megszavazói, alkotói sem nagyon tiltakoznak ellene, sőt láthatóan egyetértenek, így a törvény helyes értelmezését tudjuk. Furcsa lenne, ha ezt később egy bíróság akarná felülbírálni. Ergo a Médiatanács nem valószínű, hogy kérné a forrás kiadását.

De az biztos, hogy egy korrupciót leleplező riport után a rendőrség hamar érdeklődne: ki is a forrásotok? Kéne nekünk is tanúnak! Onnan pedig sok iratban előfordulna az adott tanú neve. Márpedig ezt a procedúrát sokan nem vállalják, így inkább a sajtóhoz sem mennek informátorkodni. A leleplezés pedig elmarad. A sajtó ellenőrző szerepe lényegesen gyengül.

A médiatörvény önmagában, a Médiatanács maximális jóindulatát feltételezve is olyan mértékben korlátozta a sajtószabadságot e kérdésben, amit joggal tarthatunk aggályosnak. Igaz ez még akkor is, ha a motiváció érthető: Ha az informátorból tanú lesz, a vallomása bizonyíték, lehetne tenni a korrupció ellen. Aki nem fél tanúskodni az ugyanis a Médiatörvény nélkül is tanú lett. Aki fél, az ez után a sajtóhoz sem fog eljutni, így a Médiatörvény a korrupciót védi, és nem a korrupció leleplezését segíti.

Azt hiszem ez a megközelítése a problémának fontosabb, mint a médiatanács jogait boncolgatni.