A három eddig jelzett probléma közül kettő olyan apróság, amiben pillanatok alatt megteremthető a konszenzus, hiszen ez a kormány kommunikációja szerint nem jelentene érdemi változtatást a törvényen. Ha most sem cél videoblogoktól megkövetelni a kiegyensúlyozottságot, most sem akarják előírni a regisztrációt ott ahol nem szabad, ezt akár a törvénybe is bele lehet írni. Senkit sem zavar. Miért is zavarna? Érdemi változást nem jelent, kezet lehet fogni, vége van a vitának. Ha pedig a hivatalos kritikákra sikerül érdemi választ adn, akkor utána azonnal enyhülne a nemzetközi nyomás. A harmadik probléma azonban nem orvosolható ilyen egyszerűen.

A lényegi kérdés gyakorlatilag oda vezethet, hogy az egész médiatörvényt teljesen újra kell gondolni. Apróságnak tűnik a probléma:  "Az első az, hogy a törvényből úgy tűnik, a Magyarországon kívüli központtal működő médiumok is a törvény alanyává válnak" Valójában ugyanis nem az. Az egész dolog egy egységes európai piacról szól. Arról, hogy egy tévé, rádió, stb. ha egyetlen országban betartja a helyi szabályokat akkor egész európát kiszolgálhassa. Anélkül, hogy más ország szabályozását figyelembe kellene vennie, más ország hatósága bármilyen felfüggesztősdit alkalmazhasson vele szemben, stb.

Egészen biztos, hogy Európa nem fog elfogadni egy olyan törvényt ami ezt az egységes piacot korlátozza. Ami erról szól, a magyarnak csak a helyi szabályozástól kell félnie, az angolnak a helyitől és magyartól is. Nem fér bele az EUs jogba. Ha pedig ez a koncepció elhasal, akkor döntően új helyzet merül fel.

Márpedig ez azt jelenti, hogy felesleges a magyar médiatörvényben bármilyen szigort alkalmazni, ezzel csak "külföldre menekítjük" az adókat. Akik továbbra is magyarul adnának, de már angol, német, luxemburgi vagy román központtal, az ottani médiahatóság fennhatósága alatt. A magyar médiatörvény szigora értelmét vesztené, csak a kötelező minimum szabályozásnak lenne értelme semmi többnek. Ahol lehet, lazítani kéne, hogy inkább a német RTL központja legyen Budapesten, mint a magyaré Berlinben.

A médiatörvény pedig nem ebben a szellemiségben, nem erre a helyzetre felkészülve íródott. Ha itt alkalmazkodni kell, akkor nem egyes mondatokat, szófordulatokat, apróságokat éri a kritika, hanem a médiatörvény egészét.

Más ország is csúszik a vonatkozó irányelv bevezetésével, nekünk sem kellett feltétlenül kapkodnunk. De nem mutogathatunk semmilyen, az irányelvvel ellentétes jogszabályra, hogy azzal igazoljuk a médiatörvény európai voltát.

Ez az apróság, aminek sem a szólásszabadsághoz, sem a sajtószabadsághoz nincs köze, nem érinti sem a cenzúrát, sem a médiatanács összetételét, ami miatt egyetlen magyar lap sem tiltatkozott üres címlappal, amiért senki sem ragasztotta le a száját jelenti a médiatörvény végzetét. Mert az egységes európai piacot sérti.

A törvény védhetetlen, de már nem is lehet visszavonni. Orbán Viktor erőből politizált, nem mérte fel a korlátokat, és ezzel a saját és az ország hitelét rombolta. Ez az egy pont elég kellett volna, hogy legyen ahhoz, hogy ne fogadják el a médiatörvényt, hogy idejében visszavonják.

Márpedig, ha ez nem történt meg, akkor törvényszerű a találgatás: Mi az amiért Orbán Viktor nyíltan szembe megy az EUs joggal, mi az amiért igen durva kockázatot vállal? Mik azok a forgatókönyvek amikben valami értelmet nyer a kockázat. Kétféle forgatókönyv van: Az egyik a diktatúra építése, a másik az emberi hülyeség.

Valaki elnézett valamit, nem vette észre a problémát, onnantól pedig egymást bíztatva védték meg az egyértelműen hibás médiatörvényt a kormánypárti politikusok. A dac és a "küzdeni akarás" okán elutasítottak számos olyan kisebb - nagyobb problémát amit 3 perc alatt lényegi változtatás nélkül javítani lehetett volna, plusz harcokat generálva maguknak. A nagy küzdelemben pedig nem vették észre: Ez a hiba akár végzetes lehet.

E politikai stílusnak pedig vannak veszélyei.