Az eddigiek alapján a médiatörvényről sem jót, sem rosszat nem írtam. A törvény körüli hisztériáról annál többet. Most is ez a helyzet: Egy törvény akkor félemlíti meg a sajtó képviselőit, ha a sajtó képviselői félnek a törvénytől, ennek alkalmazásától, a törvény által hozott változástól. Azt pedig, hogy a törvény megjelenése nyomán megjelent a félelem nehéz lenne letagadni. Ez a félelem pedig önmagában is hat a sajtóra, a sajtószabadságra.

A médiatörvény önmagában is alkalmas volt arra, hogy sok újságíró megrémüljön. A félelem pedig öncenzúrához vezet, azt pedig nehéz kijátszani. Mit ér az, ha a hatóság korrekt lenne, ha a következményektől félve a saját főnöke hallgattatja el az újságírót? A látványos öncenzúra ugyanakkor fegyver is ami tökéletesen alkalmas arra, hogy rosszabbnak mutassa az országot mint amilyen valójában. A látványos öncenzúra ellen pedig nehéz helyreigazítást kérni.

Természetesen lehet arról is beszélni, hogy a törvényből hiányoznak bizonyos garanciák, és lehet amellett érvelni, hogy a sajtószabadság védelmét felesleges újra leírni, hiszen az éppen az alkotmányból következik. Hogy az arányosság, a fokozatosság elve is alkotmányből következik.

Ezeket újra leírni, és pontosítani lehet hasznos, és lehet káros. A pontosítás egyszerre nyitna kiskaput és korlátozná az alkotmányos alapjogokat. Nem pontosítani viszont annyit tesz: Az újságíró csak találgathat, a jogbiztonsághoz való jog sérül. A törvénybe kevés konkrét garancia került be, ez az EUban talán szokatlan, és érthetővé teszi a tiltakozást. Talán elsősorban azért, mert a médiahatóságot nem tekintik függetlennek.

Szerintem nem.

Szerintem a probléma egy tendenciával van.

  • Csorba esett a jegybank függetlenségén.
  • Megkurtították az alkotmánybíróság jogait.
  • Sok szervezet ellenőrzését a párthoz lojális emberekre bízták.
  • A köztársasági elnök jelezte, nem ő lesz a korlát, a fék. Újabb független kontrol esett ki.
  • Az eszközteremtés érdekében csorba esett a magántulajdon szentségén. A pénz amit a magánnyugdíjpénztárba befizet egy adófizető ugyanis a saját pénze lenne.
  • Ilyen változások mellett nehéz hosszú távra felelős döntést hozni (tájékozódva), hiszen a jogszabályok változására nem tudsz felkészülni. Sokak szerint csorba esett a jogbiztonságon.

A médiatörvényt pedig nem önmagában, függetlenül tekintik, hanem e tendencia részeként. E tendencia részeként tekintve a törvényre pedig érthető sokak félelme, még akkor is, ha később ez esetleg nem igazolódik be.

A félelem (a sajtó megfélemlítése) és az ebből eredő öncenzúra pedig önmagában is súlyos probléma. Ha emiatt romlik az ország megítélése az ismét jelentős gond. És nem pusztán az EUs elnökségre gondolok.

A gond az, hogy a médiatörvény sem megfordította, hanem megerősítette a vélt vagy valós tendenciát. Márpedig egy vélt vagy valós tendencia minden jövőbeli ügyben befolyásolja a helyzet megítélését.

Ha a kormány megítélése elég rossz, akkor a legjobb döntéseiből is csak a rosszat emeli ki a sajtó, a rossz jut el a hitelminősítőhöz (aki az elszigetelődés kockázatára fog figyelni), rosszat hallja a választó. Ebből a helyzetből pedig a legjobb kormányzással is nehéz jól kijönni, az eddigi hibák viszont azt is jelzik: Nagyon valószínű, hogy lesznek még bőven problémák.