A reális elvárások? című postban nem véletlenül fogalmaztam meg egy nagyon fontos elvárást a szakpolitikusokkal szemben: érteniük kell ahhoz amivel foglalkoznak. Az ugyanis mindegy, hogy a hozzáértés hiánya, a gondolkodás elmaradása, a képmutatás, vagy a hatalmi gőg és rosszindulat okán veszíti el egy politikus a hitelét: Egy rossz döntéseket hozó hiteltelen politikus árt az országnak. És magából is bohócot csinál.

Nem könnyű feladat ez, hiszen a legtöbben nem értik miért hoz például jó nézettséget a Való Világ, szükséges-e a hatóságnak "közbelépnie" a médiaszemét ellen. Egy ezzel a kérdéssel foglalkozó szakpolitikusnak viszont feladata, hogy e kérdésekben felelős döntést hozzon. Neki jobban kell tudnia, miért nézik annyian a Való Világot, mint a műsor producerének.

Ha egy műsor kapcsán 2 milliós nézőszámról beszélnek, akkor felmerül a kérdés: Mi van a maradék közel 8 millió emberrel? Könnyű megválaszolni a kérdést: Egy részük, éppen akkor nem néz tévét. Fürdik, vacsorázik, munkában van, mesét olvas a gyerekének, keresztrejtvényt fejt, internetezik, játszik, alszik, sportol vagy bármi mást csinál, de nem a TV előtt ül.

Megint más részük úgy gondolja, hogy ő egy nagyobb kínálatból, tudatosan választ TV műsort, és egy kisebb nézettségű adót néz. Ezekből az adókból viszont sok van, így a nézőszám is megoszlik. Ők már megjelennek a nézettségmérés statisztikáiban. Hogy a "többi nagy" adó nézőit is ide számítjuk, vagy sem: Egyéni megítélés kérdése.

A választási lehetőségek hiányát feltételezni azért szerencsétlen megközelítése a dolognak, mert közel 8 millió ember biztosan mást választ. Majdnem biztos vagyok benne, hogy itt a postr-en is sokkal többen olvassák a Való Világgal foglalkozó postokat, blogokat, mint szinte bármely más blogot. Itt sem szerencsés irányított választásról beszélni.

A közel 2 millió néző között akad bizonyára olyan akinek "szinte mindegy", hogy mi megy a tévében nézi, mert e mellett alszik el, nem választ tudatosan. Közülük bizonyára akad szép számmal aki nem örül a Való Világnak. Persze akad aki azért választja ezt, mert tudja: Másnap a munkahelyén ez lesz a beszédtéma. Ez a "közös beszédtéma", erről szól a pletyka, ennek a kitárgyalása köt össze embereket.

Akad aki vetélkedőt, játékot lát benne, és pont a taktikázás érdekli, mások a kialakuló történetre figyelnek, esetleg a dolog pszichológiai hátterére. És persze akad aki valamely szakmai szempont okán tartja érdekesnek, a figyelmére méltónak a műsort. És persze akad aki éppen a kiboruló szereplők példáját felhasználva okítja gyermekét. A negatív példából, annak következményeiből is lehet ugyanis tanulni.

Ezekkel a döntésekkel nincs is igazán semmi baj. De akad két másik csoport is: Az egyik pusztán azért viseli el a műsort, mert két általa kedvelt műsor közé ékelődik, és inkább menjen ez mint két másik műsorból egy egy részlet. Addig is fel lehet állni, háttértelevíziózásnak elmegy. Ezt a "kényszert" ismerem, néztem én is már tematikus nap közepére berakott celebes műsort. Ez ellen viszont nehéz lenne bármit is tenni.

S persze akad az aki azt mondja: Azért nézi ezt, mert a többi sem jobb. Sőt, azok még rosszabbak. Mert vagy napjában többször is ismételnek egy olyan műsort ami már évekkel korábban is adásban volt, és unalmassá vált, vagy hasonló műsor de rosszabb színvonalon, vagy... a sor folytatható. Ha a másnapi beszédtéma is érv a kínálat összességét érintő lesújtó vélemény mellett, akkor érthető a panaszuk. Érthető, miért említenek kényszert, és miért gondolják azt, "ha nem maradnak képben, még rosszabb" lesz. Biztos ők is elolvasnak szinte mindent a Való Világról, de közben panaszkodnak is a szemét miatt.

Egyik helyzeten sem segít, ha a Való Világot vagy más "médiaszemétnek" tekintett műsort bírságokkal díjaz a hatóság. Ettől ugyanis nem lesz a többi választás jobb, és mindig ki lehet találni olyan "médiaszemetet" amit nem szankcionál a hatóság. Ha a törvény erejével akarunk javítani a helyzeten, mert közérdek, hogy ne nézzük annyian az ilyen műsort, pláne ne "kényszerből", akkor bizony a közszolgálati adók kell, hogy megfelelő alternatívát nyújtsanak, hozzászoktassanak bennünket a minőséghez.

Vagy a választékot kell bővíteni, a törvény erejével beleszólva például a díjcsomagok összeállításába. Nem feltétlenül 2/3os szabályozással, médiatörvénnyel, akad ennél lényegesen egyszerűbb megoldás is: Az adórendszer. Ha a távközlési szolgáltatások kapcsán a különadó azokat a szolgáltatókat súlytaná elsősorban akiknél nincs bizonyos paramétereknek megfelelő díjcsomag, akkor a szükséges fejlesztések idején adóbevétel is lenne, meg hamar megjelenne pár a paramétereknek megfelelő díjcsomag.

Csakhogy ehhez túl kell látni azon, hogy a "legnézettebb műsor szemét", hogy "le kellene számolni a médiaszeméttel", hogy a 2/3dal élve majd jól megrendszabályoz a politika mindenkit. Érteni kellene a piacot. Akinek nincs otthon TV készüléke az pedig nehezen értheti meg a piac működését...

A következő postban a hírek nélküli hírműsorokról lesz szó.