Szabad Sajtó

A reális elvárások? című postban nem véletlenül fogalmaztam meg egy nagyon fontos elvárást a szakpolitikusokkal szemben: érteniük kell ahhoz amivel foglalkoznak. Az ugyanis mindegy, hogy a hozzáértés hiánya, a gondolkodás elmaradása, a képmutatás, vagy a hatalmi gőg és rosszindulat okán veszíti el egy politikus a hitelét: Egy rossz döntéseket hozó hiteltelen politikus árt az országnak. És magából is bohócot csinál.

Amikor azt mondjuk, nem lehet a nemzetköi médiát olyan egyszerűen felfüggeszteni az ország területéről, sokan a külföldön elhelyezett lapokról beszélnek. Nem lenne könnyű megvalósítani a kínai példát. Akad azonban egy frissebb példa is. Egyiptom gyakorlatilag teljesen eltűnt az internetről. És különben is: nem várhatjuk el egy 50 évnél idősebb embertől, hogy megértse: magyar emberként miért látogatunk külföldi weboldalakat. Nekik az Internet globális világa újdonság. Rossz hírem van: Ilyen alapon senkit sem lehet mentegetni.

Az új médiatörvény védői közül nagyon sokan mondják Magyarország jól működő demokrácia. Nagyon sokan így is gondolják. A szomorú tény azonban az: Igen messze állunk ettől, és ez nem elsősorban a médiatörvény hibája. A képviseleti demokrácia egyik fontos alapja egyfajta sajátos párbeszéd. Mi is értesülünk arról, hogyan cselekednek a választott képviselőink és ők is értesülnek arról, mi választók mit is szeretnénk. Enélkül a képviseleti demokrácia nem működik.

A három eddig jelzett probléma közül kettő olyan apróság, amiben pillanatok alatt megteremthető a konszenzus, hiszen ez a kormány kommunikációja szerint nem jelentene érdemi változtatást a törvényen. Ha most sem cél videoblogoktól megkövetelni a kiegyensúlyozottságot, most sem akarják előírni a regisztrációt ott ahol nem szabad, ezt akár a törvénybe is bele lehet írni. Senkit sem zavar. Miért is zavarna? Érdemi változást nem jelent, kezet lehet fogni, vége van a vitának. Ha pedig a hivatalos kritikákra sikerül érdemi választ adn, akkor utána azonnal enyhülne a nemzetközi nyomás. A harmadik probléma azonban nem orvosolható ilyen egyszerűen.

Valóban a demokrácia törvényeiből következik, hogy elsősorban a kormánypártok felelőssége, hogy jól működjön a hatóság, s ha ez a felelősség az övék: Nekik is kell erre alkalmas embereket ültetni a hatóságba. Irreális számonkérni, hogy a parlamenti vagy parlamenten kívüli ellenzék is politikusokat ültethessen a hatóságba. Irreális elvárni a háttéralkukat, a politikai mutyit. Csakhogy nem erről van szó: A hatóságban ugyanis nem csak a szigorú szabályozásra törekvő politikusok és egy párthoz kötődő jogászok ülhetnek, hanem a munkájához szükséges szabadságot védeni próbáló újságíró is.